2015. december 1., kedd
Szelíd őrület - Magic MOMents
 |
| A képekért köszönet Horváth Nórának! - forrás |
Széken ülve, szelíden is meg lehet őrülni, de csak miközben belső utazáson veszünk részt. Erre a megállapításra jutottam az Anna and the Barbies MOM-ban megrendezésre került, akusztikus, kaleido-koncertjén.
Néhány hívószó az esthez:
~°°~____________________________________~°°~
kifeszített angyal tükörre rajzolás dívák
Bubnó Marci énekel! élő, szamuráj-festővásznak
mumus szem virágozd fel félelmeidet
csillag azokért, akik már nem lehetnek velünk
~°°~____________________________________~°°~
Szemernyi kétség sem volt bennem, amikor cirka négy hónapja megvettük a jegyeket, hogy különleges élményben lesz részünk. Nagy fokú kíváncsiság azonban annál több. Egy vérbeli rajongónak igazából majdhogynem lehetetlenség csalódást okozni, ezt is tudtam, hiszen akár egy mackónadrágos próbát is a legnagyobb áhítattal néznék, hallgatnék végig, azt azonban, hogy hogy fogom kibírni ülve a jól megszokott, olykor sikítva megőrülős számokra, bevallom nem sejtettem.
Szép kis tömeg foglalta el a helyét, hisz minden jegy elkelt. Már az előadás előtt ment a nézőtéren a csintalankodás, amikor is sokan azt tippelték vajon mi célt fog szolgálni a házi feladatban megadott, magunkkal hozandó tükör és filctoll. Jól esett látni, ahogy egy szerdai, dolgos nap után, jobbára felnőttek, gyermeki huncutsággal az arcukon méregették és hasonlítgatták színes tükreiket, és cserélgették a filctollakat, illetve merengtek az óvodai jelükön. Ha eddig a koncertekre azt mondtam vegyes összetételű, már ami a közönséget (is) illeti, hát most bebizonyosodott, hogy a paletta még sokrétűbb. Gyerekek, párok, szinglik, idősek, mindenhol mosolygó arcok, ragyogó szemek, ismeretlenül is egymás köszöntése... az érzés, hogy jó helyen vagyunk.
Nyitókép: Anna, hófehér angyalként kifeszítve a színpad közepén, miközben csalafinta fények miriádja játszik rajta és körülötte. És felzendül a Don't go home, az angol számok közül a legnagyobb kedvencem (a Brother and I mellett). Körülöttem minden elnémul, a lüktető tömeg eltűnik, csak közelségük melege és a dal jár át. Engedem, hogy Anna a kabátom lesegítse, lerúgom cipőmet, leülök a szőnyegre törökülésben, és mint egy gyermek karácsonykor, nézem és hallom (!) a fényeket.
És ekkor rájövök és ráérzek az akusztikus koncert minden gyönyörére. Tiszta hangzására, rég áhított, eddig csak otthon, magányos békémben hallgatott dalok felcsendülésére. Kezemben nincs sör, lábam elé nem kell néznem kit taposok vagy ki tapos, csendesen (néhol azért hangosabban) dúdoló, örömittas megfigyelő vagyok, aki habzsolja a részleteket, élvezi a furcsa, ám azonnal megszokható közelséget. Decibel Dávid szemüvegben, harci dísz helyett, szelíd mosollyal az arcán ül és örömjátszik a gitárján. Simi hangja a 7 24-ben pont olyan, mint otthon, a fülhallgatóról, maxra tekerve a hangerőt, hogy még a sóhajtás is visszacseng, minden rezdülés és gördülés tisztán hallatszik. Egy-két dal más, különlegesebb, akusztikusabb hangzást is kapott, melyek közül nekem a Szabadesés tetszett a legjobban, aminek az elején még rá sem jöttem, vajon melyik szám lehet. Az első sort pedig dicséret illeti, mert guggoltak és kuckóztak a megfelelő részeknél mindenki helyett! Azokon a pontokon azért az én lábamban is benne volt a boogie... :)
Minden más, és közben minden ugyanolyan. Otthonos újdonság. Mint a legkedvesebb ruhadarabjaink, melyeket szinte próbálni sem kell, valahogy tudjuk, hogy jó. Ha felpróbáljuk mégis, majdnem elfelejtjük levenni, mert olyan, mintha mindig rajtunk lett volna. Ezt éreztem koncert alatt végig. Teljesen új, más élményt adott, mint az eddigiek, mégis minden olyan volt, mintha már százszor átéltem volna. Anna a szokásos, kedvesen bohókás, önmagát adó Anna, arcán az érzelmek tárháza, cserfes, vicces, jókedvre derítő. És a többiek is ugyanazok, mégis egy-egy új arcuk csillan ki. Nem csak a fények játéka!
 |
| Simi és Vághy Tomi mellett Oliver Lee gitározik |
Anna szerint Tóth János Rudolf volt a fenyőfánkon a csúcsdísz, és egyet kell értenem. A koncertnek ezen pontján már nem tudtam megállni, hogy a csodás színpadi látványkép ellenére ne hunyjam le a szemem, és ne röpködjek jobbra-balra, előre-hátra az univerzumban. Míg szólt a leg szívet facsaróbb blues, amit valaha hallottam, én a vén Mississippin eveztem lefelé, majd felfelé... Tóth János Rudolf, mindenkit megmosolyogtatva annyit kérdezett a színpadra érkezése után Mit csinálok én? A válaszom: hangulatot. életérzést. békét. Ezt mind, kedves János. És könyörgöm, abba ne hagyja! :)
A vendégek sorából nem hagyhatom ki azt sem, aki engem, személy szerint a legjobban meglepett. Anna egyszer azt nyilatkozta, ő az ellenállás a zenekarban, most szerencsére mégsem tudott ellenállni neki, hogy a dobverőt letéve, egy gitárt felkapjon, és jól meglepje a nagyérdeműt. Azt ugyan már tudtuk, hogy Bubnó Marci tud énekelni, na de hogy ennyire?! Ráadásul, saját, Egyre inkább idegen című szerzeményével szerintem mindenkit levett a lábáról, engem biztosan, és remélem, hogy az ilyen fajta megmozdulás nem lesz egyre inkább idegen, sőt...! :)
Korábbi koncertek alkalmával a színpadon már többször is feltűntek békésen harcos szamurájok, teljes díszben, nem csoda hát, ha egy szál pendelybe öltöztetett, fehérre mázolt férfiakat először nem ismerte fel mindenki, ahogy szépen sorban bevonultak, és felültek a színpad szélére, a közönséggel szembe. Azon gondolkodtam, vajon ki lehet nagyobb zavarban, ők vagy a közönség, de igazából, ha volt is valamelyik, mindkettő nagyon jól leplezte! :D És ha ez még nem lenne elég látvány, Fülöp Mihály festőművész és lányai ott a helyszínen élő vászonnak használta a fiúk és férfiak testét!
Szamurájaink később sem tűntek el, csak átalakultak, és arc- és fejfedőjükkel gyémántos sugarakkal árasztották el a termet, fokozva a varázst. :)
A vendégek sorából nem hagyhatom ki azt sem, aki engem, személy szerint a legjobban meglepett. Anna egyszer azt nyilatkozta, ő az ellenállás a zenekarban, most szerencsére mégsem tudott ellenállni neki, hogy a dobverőt letéve, egy gitárt felkapjon, és jól meglepje a nagyérdeműt. Azt ugyan már tudtuk, hogy Bubnó Marci tud énekelni, na de hogy ennyire?! Ráadásul, saját, Egyre inkább idegen című szerzeményével szerintem mindenkit levett a lábáról, engem biztosan, és remélem, hogy az ilyen fajta megmozdulás nem lesz egyre inkább idegen, sőt...! :)
Korábbi koncertek alkalmával a színpadon már többször is feltűntek békésen harcos szamurájok, teljes díszben, nem csoda hát, ha egy szál pendelybe öltöztetett, fehérre mázolt férfiakat először nem ismerte fel mindenki, ahogy szépen sorban bevonultak, és felültek a színpad szélére, a közönséggel szembe. Azon gondolkodtam, vajon ki lehet nagyobb zavarban, ők vagy a közönség, de igazából, ha volt is valamelyik, mindkettő nagyon jól leplezte! :D És ha ez még nem lenne elég látvány, Fülöp Mihály festőművész és lányai ott a helyszínen élő vászonnak használta a fiúk és férfiak testét!
Szamurájaink később sem tűntek el, csak átalakultak, és arc- és fejfedőjükkel gyémántos sugarakkal árasztották el a termet, fokozva a varázst. :)
Tudom, tudom, nem felejtettem el, biztos mindenkit, aki nem tudott ott lenni, furdal a kíváncsiság, hogy mi lett a tükörrel és a filccel. Jómagam azt hittem valamilyen fényjátékot fogunk vele játszani, de ennél még sokkal jobb, érdekesebb és Annásabb történt. A koncert több, különböző pontján elő kellett lehetett venni, és különböző turpisságokat rajzolni rá. Először is az óvodai jelünket, hogy gyermeki énünk előmerészkedjen, ha túlságosan elbújt volna. Ezután szembe nézhettünk magunkkal, körberajzolva lelkünk tükrének tükörképét. Majd nehezebb feladat jött, megnevesíthettünk és testesíthettünk egy mumust, egy félelemforrást, akit vagy amit aztán felvirágozhattunk, hogy megszabaduljunk gonosz hatalmától. Ezután párás csókot lehelhettünk, körberajzolva ajkunk vonalát, végül elhelyezhettük bármilyen formában, akár kezdőbetűkként szeretteinket és csillag formájában azokat a szeretteinket, akik már nem lehetnek velünk. Én lefogadom, hogy anyukám, odafentről nagyon élvezte a koncertet, és tetszett neki a nem mindennapi ötlet, hogy őt is meghívták! :) Még búcsúzóul pedig felírhattunk (kreatívabbak rajzolhattak) egy emlékezetes AATB koncertet, pillanatot.
Sötétülő fényekben egyébként nem könnyű rajzolni, hát még, akit nem is áldottak meg annyi kézügyességgel. :) De íme az enyém, némi magyarázattal: A jelem cseresznye, azért van több helyen, mert időközben változott a tükör bal alsó sarka, ez már csak ilyen furmányos kis jószág! :D Egyébként sok cseresznye volt ott még, akár klubbot is alapíthattunk volna, ahogy láttam. Anna jele, mint megtudtuk a szőlő, ami végül is sok kis, egyébszínű cseresznyeként is felfogható, úgyhogy lehet tiszteletbeli tagunk! ;) A mumusom egy robot akar lenni, mert az elrobotosodó hétköznapoktól és élettől rettegek a legjobban, ám, mint (valamennyire) látszik, virágaim lufikként funkcionálva a levegőbe röpítik antennás mumusom, aki így már (talán) nem is olyan félelmetes. Csókomat pároméra nyomtam, úgy gondoltam ott jobb helye van! ;) Az emlékezetes AATB pillanat elsőre nem tűnhet könnyű feladatnak, nekem mégis hamar sikerült rátalálnom az idei nyári, váci koncertre, ahol Annával először találkozhattam igazából, testközelből! Ezért áll a tükrömön: 2015, Vác, ölelés. :)
Az ölelésemet most is megkaptam, naná, anélkül haza se mentem volna! :) Koncert után mindenkivel – beleértve a cseppet sem szomorú szamurájokat is – lehetett fotózkodni vagy éppen váltani pár kedves szót. Én meg is ragadtam az alkalmat, és átadtam az alkalomra készíttetett, személyre szabott kitűzőket magának a Léleknek, Agynak, Szívnek, Humornak és Ellenállásnak. Valamint egy rugdalózót az Annában növekvő (már nem is olyan) kis Hangaszálnak. :)
A maga szelídebb módján is fergeteges és emlékezetes este volt, remélem, akik részt vettetek, ti is így éreztétek! Most már az őrület minden formáját megtapasztalva, nehéz a választás, de milyen jó, hogy nem is kell választani! Azért legközelebb azt hiszem nem a szelídségen lesz a hangsúly...
Ott lesztek? :) Az eseménnyel kapcsolatos részleteket itt, jegyek pedig itt!
Az akusztikus koncertről készült videó hamarosan megtekinthető!
Észrevételeiteket, véleményeteket, saját élménybeszámolóitokat szívesen olvassuk néhány görgetéssel lejjebb, komment formájában! :)
Az ölelésemet most is megkaptam, naná, anélkül haza se mentem volna! :) Koncert után mindenkivel – beleértve a cseppet sem szomorú szamurájokat is – lehetett fotózkodni vagy éppen váltani pár kedves szót. Én meg is ragadtam az alkalmat, és átadtam az alkalomra készíttetett, személyre szabott kitűzőket magának a Léleknek, Agynak, Szívnek, Humornak és Ellenállásnak. Valamint egy rugdalózót az Annában növekvő (már nem is olyan) kis Hangaszálnak. :)
A maga szelídebb módján is fergeteges és emlékezetes este volt, remélem, akik részt vettetek, ti is így éreztétek! Most már az őrület minden formáját megtapasztalva, nehéz a választás, de milyen jó, hogy nem is kell választani! Azért legközelebb azt hiszem nem a szelídségen lesz a hangsúly...
~°°~____________________________________~°°~
Találkozzunk 2016. április 15-én, a Barba Negra Music Clubban!
~°°~____________________________________~°°~
Ott lesztek? :) Az eseménnyel kapcsolatos részleteket itt, jegyek pedig itt!
Az akusztikus koncertről készült videó hamarosan megtekinthető!
Észrevételeiteket, véleményeteket, saját élménybeszámolóitokat szívesen olvassuk néhány görgetéssel lejjebb, komment formájában! :)
~°°~____________________________________~°°~
Dátum: 2015. november 25.
Helyszín: Budapest, MOMKult
Felhasznált képek: Horváth Nóra - további képek megtekintése itt
Az elhangzott dalok (előadásuk sorrendjében):
~°°~____________________________________~°°~
Miamona
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
nagyon érzékletes beszámoló, köszönjük! És of course megyünk a Barba Negrába, visszük a kiskorút is :)
VálaszTörlésKöszeee a kommentet! :))) Már számolom én is a napokat vissza! Dejóóó, szerintem a kiskorú is rápörög! :)))) A Nyuszikát ismeri már? :)
TörlésÓ, hát hogyne ismerné :-) A nyuszikát és a Lábat lóbálvát( ó-ó-ó) szereti a legjobban, állandóan azok szólnak itthon. A legnagyobb 9 éves rajongója a zenekarnak :-)
VálaszTörlésJó, tudom (reméltem), hogy hülye kérdés... :D De jó ezt hallani (látni) :)))) Neki még könnyen megy az ugrálás is. :)
Törlés